Szerelem
Mikor szívem egyre jobban éget,
Érzem, hogy napról – napra jobban szeretlek téged,
Csókod sohasem fogom elfeledni,
Mert megtanítottál engem szeretni!
Érezni forró csókod mely lázba hozza testem,
S egymáshoz bújva arra kérlek kedvesem,
Mutasd meg nekem mi az a szerelem,
Kéjben izzó testtel érzem át kedvesem!
Éjszaka
Este, ha kigyúlnak a fények,
A hiányod szinte már éget,
Hiányzol szüntelenül kedvesem,
Vajon most mért nem vagy velem?
Édes csókod mért nem érezhetem?
Mért nem fogod meg két kezem?
Mért nem érezhetem gyengéd simításod?
A kérdésekre választ nem kapok,
s a sötétben, csendben egyedül elalszok!
Itt ülök melletted kedvesem,
S a szép szemed nézem csendesen,
Ahogy elmerengve nézem én,
Nagyon nagy boldogságot érzek én.
Látni, ahogy finom ajkad édesen nevet,
Ahogy fényesen csillog gyönyörű szemed.
Látni a szerelmet mi benned ég,
Érezni édes ajkad szenvedélyét.
Átkarolni téged féltve gyengéden,
Hozzád bújni finoman, egyre nagyobb kéjben,
Lassan hevülő testünket átadni egymásnak,
S szerelmesen ébredni boldogan, másnap!
A rideg éjszakán mellém bújsz és átkarolsz,
S gyengéden a vállamra hajolsz,
Csak némán a fülembe súgod, szeretlek.
És soha de soha nem engedlek.
Féltőn magadhoz húzol,
Hogy megvédj engem a rideg világtól,
Hisz én vagyok neked,
A szerelmed és életed.
Megvédsz mindentől mi szerelmed bántja,
És nem engeded egyedül a rideg világba.
Mindig vele vagy, hisz egyetlen szerelmed lett,
Kinek kezét most már nem engeded.
És lassan elhalkul a világ, és te nézed
Hogy alszik el szerelmed, akit imádsz!
Nem feledem a szép napokat,
Mely mosolyt és boldogságot hozott kicsi szívemnek,
A napokat, amelyek megtanítottak újra élni,
Újra érezni a szív gyönyöreit.
Úja boldognak érezni magamat?
Azt hittem ez már csak múló pillanat.
De jöttél te és a szívem lángra kapott,
És így éreztem újra boldog, vagyok.
Bár elmegyek, és a jövőt nem tudhatom,
De azt igen, hogy tiszta szívemből szeretlek de nagyon.
Szívem mindig veled lesz hisz neked ígértem
S ha eljön majd a nap veled, leszek édesem.
Az életben bármi fájjon nagyon,
Hogy szívem bántsa, azt nem hagyhatom!
Hisz a földön bármi csapás érjen,
Attól még élhetek békességben.
Mert van egy személy kit szeretek nagyon,
Ő az én legnagyobb boldogságom!
Így bármilyen fájdalom is érjen,
Én leszek a legboldogabb az életben!
Este ha lefekszek és nem vagy velem,
Hiányzol őrülten kedvesem!
Hiányzol, mert szeretlek nagyon,
Nélküled már nem létezek ezen a világon!
Nem érezhetem mikor karod gyengéden, átkarol,
Mikor édes ajkad finoman megcsókol,
Nem láthatom édes kicsi szemed,
Mely, ha rám néz szinte nevet!
Szeretem érezni gyengéd simogatásod,
Mely szívembe hozza a boldogságot.
Féltő karjaid, mikor átkarol,
Nem érzem magam egyedül sehol.
Hisz te vagy minden boldogságom-életem,
Örülök, hogy ezt mind általad érezhetem.
S várom a napot, mikor újra együtt leszünk,
Hisz már örökre egybe forrt a mi életünk!
Egyedül vagyok szótlan és egymagam,
S közben a nevedet mondogatom halkan.
Vajon most hol lehet mikor nincs velem,
Mért nem szoríthatja meg erősen a kezem!
Mit csinálhat most a drága egyetlenem?
Ki e földön lett az egyetlen szerelmem.
Vajon most gondol rám, hogy nem lehetek vele?
Gondol arra, hogy egyedül van szerelme?
Hiányzik minden, hogyha nem vagy velem,
Ha nem csókolod szám, s nem fogod kezem.
Hiányzik, hogy lássam csillogó szemedet,
Hogy elmondhassam neked, nagyon szeretlek!!!
Ha szívemben felcsendül a dallam,
Én azt dúdolgatom halkan,
Hogy mennyire szeretlek én téged,
S eszembe jutnak a régi emlékek.
Az emlékek, mikor kint ültünk a padon,
Azon a gyönyörű napfényes napon.
Mikor szemembe néztél, már tudtam,
Mi együtt leszünk évekig, boldogan!