A rideg éjszakán mellém bújsz és átkarolsz,

S gyengéden a vállamra hajolsz,

Csak némán a fülembe súgod, szeretlek.

És soha de soha nem engedlek.

Féltőn magadhoz húzol,

Hogy megvédj engem a rideg világtól,

Hisz én vagyok neked,

A szerelmed és életed.

Megvédsz mindentől mi szerelmed bántja,

És nem engeded egyedül a rideg világba.

Mindig vele vagy, hisz egyetlen szerelmed lett,

Kinek kezét most már nem engeded.

És lassan elhalkul a világ, és te nézed

Hogy alszik el szerelmed, akit imádsz!