A rideg éjszakán mellém bújsz és átkarolsz,
S gyengéden a vállamra hajolsz,
Csak némán a fülembe súgod, szeretlek.
És soha de soha nem engedlek.
Féltőn magadhoz húzol,
Hogy megvédj engem a rideg világtól,
Hisz én vagyok neked,
A szerelmed és életed.
Megvédsz mindentől mi szerelmed bántja,
És nem engeded egyedül a rideg világba.
Mindig vele vagy, hisz egyetlen szerelmed lett,
Kinek kezét most már nem engeded.
És lassan elhalkul a világ, és te nézed
Hogy alszik el szerelmed, akit imádsz!